Miért álmodnak a férgek az én mben

Jegyzet a X. Jegyzet a VII. Pácbaesett Pate szökése - Jegyzet a XI. Jegyzet a XI. Bányász és sóvájár - Jegyzet a XXI. E polgárháborúra és nevezetes mozzanataira visszaemlékezvén, a ma élő nemzedék lelkében nem érződik keserűség, mely pedig oly gyakran kísérője a belviszálynak.

Miért nincs a vakondnak fejlett szemei, de a férgeknek nincsenek

A skót felföldiek, akikből Károly Edward hadának főereje verbuválódott, ősi és nemes lelkű nemzetséget alkottak, s szokásaik hadban s békében egyaránt sajátosak, maguk regénybe illően bátrak lévén, olyan jellemről tanúskodtak, melynek sarkalatos pontjai jobban illenek a költészethez, mint a való élet prózájához.

Hercegük ifjú és vitéz volt, tűrte a fáradalmakat, és megvetette a veszélyt, gyalog vezette seregét a legkimerítőbb menetekben is, és három csatában győzött a reguláris erőkön - oly körülmények ezek, melyek méltán megragadták a képzeletet, s az ifjú és szenvedélyes lelkeket érthető módon odacsábították amaz ügy oldalára, melyben mindezek szövetségre léptek, noha a józan ész és a bölcsesség ellene szólott a vállalkozásnak.

A kalandos természetű Herceg, amint az jól tudott, azon történelmi személyiségek egyikének bizonyult, akiknek élete egy tündöklően fényes és soha vissza nem térő szakaszában felível, miként a meteor csillagpályája, mit az emberek rövidségéért s fénye ragyogásáért egyaránt csodálnak.

Hosszú sötétség borította homályba a férfiú további életét, aki ifjúságában oly alkalmasnak mutatkozott nagyszerű vállalkozások vezetésére; és mi anélkül, hogy magunkra vennők a fájdalmas feladatot, hogy tovább kövessük élete útját, elmondhatjuk, hogy a boldogtalan Herceg későbbi tettei és viselt dolgai fájdalmas tanúvallomások egy megtört szívről, mely önnön gondolatai elől hitvány vigalmakba menekült. Mindazonáltal hosszú idő telt el, míg Károly Edwardról kiderült, hogy ennyire elfajzott valódi önmagától, és talán addig is hosszú férgek liz burbo telt el, míg idáig jutott, mivel egy ideig még élvezte paraziták gyilkosokká a ragyogást, mely vállalkozásának előrehaladtát s végét övezte.

Azokat, kik úgy vélték, hogy későbbi viselkedésében érzéketlenséget tapasztalnak követőinek szenvedései iránt, párosulva a saját érdekeinek önző szem előtt tartásával, amit gyakorta róttak fel a Stuart-családnak, ami egyébiránt természetes következménye amaz eszményeknek, melyek szerint nevelkedtek, azaz, hogy isten kegyelméből való joguk van az uralkodásra; a többség elégedetlen és békétlen embereknek tartotta, akik csalatkozván kalandjuk kimenetelében, és egy hanyatló ügy omladékai alatt találván magukat, oly vádaskodásba kezdtek vezérük ellen, amire az nem szolgált rá.

Valóban, ily gáncsoskodás semmiképpen sem volt gyakorinak mondható éppen azon hívei között, akiknek, ha igaz volt, amit felhoztak ellene, a legtöbb okuk lehetett a panaszra. Eme szerencsétlen sorsú urak többsége méltósággal tűrt, és vagy túlságosan is büszke volt, semhogy figyelemre méltassa a rossz bánásmódot, melyben Hercege részeltette, vagy eléggé megfontolt ahhoz, hogy tudatában legyen, panaszaira csekély rokonszenvet remélhet a világban.

Még azt is miért álmodnak a férgek az én mben, hogy a száműzött jakobiták - miért álmodnak a férgek az én mben magas rangú és jelentős személyiségek - többsége nem tartózkodott oly közelségben a Herceghez, hogy jellemének és magatartásának befolyása alá kerüljön, lett légyen az bölcsen mérsékelt avagy másmilyen.

И робот .

Ezenközben a nagy jakobita összeesküvést, melynek az os felkelés csupán kicsiny része volt, és amelynek kitörését egy sokkalta nagyobb szabású terv kudarca siettette, ismét felelevenítették és újra szervezni kezdték az angliai jakobiták, akiknek erejét soha nem sikerült megtörni, mivel igen bölcsen sohasem állították csatasorba.

Valószínű, hogy az akkori jakobiták nem fontolták meg azt a körülményt, hogy a felkelés váratlan sikerének igen nagy részben éppen a vállalkozás szerény mérete volt az oka. Az a szokatlan gyorsaság, amellyel a felkelők meneteltek, az az egyedülállóan szilárd fegyelem, melyet sikerült megőrizniük, az az egység, mely egy ideig haditanácsaikat hevítette, jószerint mind csak számuk csekély voltának eredménye volt.

Habár Károly Edward vereséget szenvedett, azok az urak, akik nem ismerték el a királyt, még sokáig koholták törvénytelen cselszövevényeiket, s mondtak felségáruló pohárköszöntőket, mígnem lassacskán lebírta őket az öregség. Felcseperedett egy másik nemzedék, mely már nem osztotta érzelmeiket; s végezetül a hűtlenség zsarátnoka, mely még sokáig parázslott, de sohasem izzították fel annyira, hogy lángra lobbanjon, teljesen kihunyt.

Ám a politikai szenvedélyek annak arányában, ahogy fokozatosan elhaltak a közönséges vérmérsékletű emberek körében, úgy kezdték hatalmukba keríteni a felfűtött érzelemvilágú s zsenge értelmű személyeket, és ily módon vad tervek születtek, éppoly kétségbeesettek, mint amilyen kalandosak.

Egy ifjú skót nemesemberről például azt beszélték, odáig süllyedt, hogy azt tervezte, rajtaüt a St. James-palotán, és meggyilkolja a királyi családot.

Míg az effajta átgondolatlan és kétségbeesett összeesküvések híre elterjedt ama néhány jakobita között, akik egyre csökönyösebben ragaszkodtak céljukhoz, nem is kétséges, hogy egyéb konspirációk is eljuthattak volna a nyílt robbanásig, ha Sir Robert Walpole politikája nem arrafelé hajlik, hogy inkább megelőzze vagy megakadályozza az összeesküvőket fondorlataikban, semminthogy mendemondákat terjesszen a veszedelemről, melyet éppen azért az emberek sokkal szélesebb körben elterjedtnek hittek volna, mint az valójában volt.

Mindössze egy ízben történt eltérés az ügyeknek ezen igen megfontolt és emberséges vezetésétől, és ez az eset is csak megerősíteni látszott az általános irányvonalat.

Az ös felkelésben való részvételért halálra és jogfosztásra ítélt dr. Archibald Cameront, ama ünnepelt lochieli Donald Cameron fivérét, aki egy bajtársával a Loch Katherine-t környező vadonban bujdosott, egy csapat katona öt vagy hat esztendővel a cullodeni ütközet után foglyul ejtette.

Abból, amennyit ügyéből a közvélemény tudomására hoztak, úgy tűnt, hogy oly körülmények is közrejátszanak, amelyek nagy rokonszenvet ébresztettek irányában, s melyek az ellene lefolytatott bírósági eljárást oly színben tüntették fel, mintha az a kormányzat részéről hidegvérű bosszú műve lenne; és az itt következő érvelést, melyet egy buzgó jakobita mondott el védelmében, dr.

Johnson és más személyiségek is, akik joggal tarthatnak igényt a pártatlan névre, perdöntőnek fogadták el. Cameron sohasem fogott fegyvert, bár részt vett a lázadásban, orvosi tudományával megkülönböztetés nélkül szolgálta mindkét fél sebesültjeit. Skóciába való visszatértét kizárólag családi ügyeknek tulajdonították.

Viselkedése a vádlottak padján illendő, határozott és tisztességtudó volt. Felesége három különböző alkalommal is II. György és családja lábaihoz vetette magát, de ridegen elutasították színük elől, és végül is férjével egy tömlöcbe zárták, ahol, úgy mondják, rideg szigorúsággal tartották rabságban. Cameront végül is, alkalmazva a felségárulási törvény teljes szigorát, kivégezték, és halála a közvélemény szemében mindig is sötét folt lesz II.

György emlékén, mert az ítéletet majd mindenki annak az alantas és személyes okokból fakadó gyűlöletnek tudta be, amit a király lochieli Donald Cameron, a halálraítélt hősies fivére iránt érzett. A szerencsétlen elítélt nemcsak saját ügyében utazott a Skót Felföldre, amint azt általában hitték; mégis úgy szólt a döntés, hogy meggondolatlanság lenne az angol minisztérium részéről közhírré tenni Archibald Cameron útjának valódi célját, melynek értelmében egy bizonyos tekintélyes pénzösszeg felől kellett kérdezősködnie, amit Franciaországból juttattak a száműzött család barátai kezéhez.

Az, hogy dr. Cameronnak feladata lett volna támogatni ezt a törzsfőt a lázadás szétszórt zsarátnokainak összegyűjtésében, önmagában teljesen természetes, és tekintve politikai meggyőződését, miért álmodnak a férgek az én mben szín alatt sem sérti emlékét. De azt sem szükséges II. György rovására írni, hogy Archibald Cameronnak azt a sorsot kellett elszenvednie, amit a törvény azokra ró, akiket rajtakapnak megszegésén.

Midőn elvesztette kockázatos játszmáját, dr. Cameron csak azt az árat fizette, amivel magának is számolnia kellett. A miniszterek mégis okosabbnak vélték inkább titokban tartani dr. Cameron újabb terveit, semminthogy szétkürtölvén azokat, felfedjék azt a csatornát, melyen át, mint az ma már közismert, értesültek Charles Edward valamennyi ármányáról.

Mindazonáltal éppoly meggondolatlan, mint dicstelen cselekedet volt feláldozni a király jellemét a kormányzat politikájának.

Újbóli elemzés a férgek számára

Mindkét ügy előnyös fordulatot vesz azonban, ha az ítélet után megkímélik dr. Cameron életét, és büntetését örökös száműzetésre korlátozzák. Eme egymást követő, ismétlődő jakobita összeesküvések úgy röppentek fel miért álmodnak a férgek az én mben pattantak szét, mint vízbuborékok egy szökőkút sugarában; ám legalábbis egyet közülük a Chevalier elég fontosnak ítélt ahhoz, hogy arra késztesse, vállalva a kockázatot, bemerészkedjék a brit főváros veszedelmes falai közé.

Mindez kiderül dr. King anekdotagyűjteményéből. Amint megérkeztem, azonnal bevezetett öltözködőkamrájába, és bemutatott a nak a Chevaliernak, kétségkívül.

• Érezheti-e valaki, hogy férgek vannak-e

Az is eléggé meghökkentett, hogy ott találtam, de amikor megismertetett az okokkal, melyek arra indították, hogy megkockáztasson egy angliai utazást ebben a kritikus helyzetben, még inkább elképedtem. Száműzött híveinek türelmetlensége kivihetetlen tervet fiadzott, s noha úgy, ahogyan neki előadták, kivihetőnek tűnt, igazában nem történt semmiféle előkészület, és semmi sem állott készen a megvalósításra. Hamarosan meggyőződött róla, hogy csak ámították, és ezért, mindössze ötnapos londoni tartózkodás után, visszatért arra a helyre, ahonnan érkezett.

King ben ügybuzgó jakobita volt, amint az a Hercegnél ily körülmények között tett látogatásából kitűnik, valamint abból, hogy egyike volt a szerencsétlen sorsú Trónkövetelő választott levelezőtársainak is. Ő is, akárcsak más eszélyes és tisztán látó férfiak, lassacskán kezdte feladni a reményt, hogy az általa választott fél oldalán valaha is ráköszönt a jószerencse.

Az ügy máskülönben eléggé veszedelmes is volt, hiszen az imént leírt rövid látogatás alkalmával is feltűnt dr. King egyik szolgájának, hogy az idegen menynyire hasonlít Károly herceghez, akit a mindenfelé elterjedt mellszobrokról ismert. Az esetet, mely a Stuart-párt felbomlásához vezetett, dr.

WALTER SCOTT REDGAUNTLET - PDF Free Download

A Herceg néhány évvel azután, hogy kiszabadult a börtönből, és kiutasították Franciaországból, elküldött a leányzóért, aki hamarosan annyira hatalmába kerítette, hogy tudomással bírt valamennyi tervéről, és még legtitkosabb levelezésébe is bepillantást nyert. Amint ezt 6 Angliában megtudták, mindama jelentős személyiségek, akik hozzá húztak, igen megrémültek.

Úgy vélték, hogy ezt a némbert az angol miniszterek küldték a Herceg családja körébe, és tekintve nővére helyzetét, úgy tűnik, gyanújuknak volt is némi alapja; miért is egy urat Párizsba menesztettek, ahol a Herceg akkoriban tartózkodott, és ezt az urat utasították, ragaszkodjék ahhoz, hogy Walkinshaw kisasszony bizonyos időre vonuljon kolostorba. Ám a hölgy gavallérja kereken megtagadta, hogy teljesítse ezt a követelést; és noha Mr. Elmentében így szólt: »Mit véthetett az ön családja, felség, hogy ennyi századon át minden ága magára vonta a menny haragját?

Mindazonáltal hamarosan eldöntötték, miként kell cselekedniük a jövőben, és elhatározták, hogy nem szolgálnak tovább olyan embert, akit nem lehet rábírni, hogy tulajdon javát szolgálja, és inkább dönti veszedelembe legjobb és leghűségesebb barátainak életét, semminthogy megváljon egy cédától, akit, amint azt maga is gyakran hangoztatta, sem nem szeret, sem nem becsül.

Önnön fontosságának túlértékelése és parazita tűkből csökönyös ragaszkodás ahhoz, amit egyszer elhatározott - oly tulajdonságok ezek, melyek, ha merész kísérlete sikerrel jár, kevés reményt nyújtottak volna a nemzetnek arra nézve, hogy királya mentes lesz előjogainak imádatától, és nem fog önkényuralomra áhítozni, mint boldogtalan sorsú nagyatyja.

Akkor is ékes példával igazolta, mennyire ez legfőbb jellemvonása, mikor semmiféle néven nevezendő, ésszerű ok nélkül egymaga akaratát szembefordította Franciaország érdekeivel, mely, hogy békét szerezzen, amire a királyságnak nagy szüksége volt, azzal kényszerült Anglia jóindulatát keresni, hogy kitiltotta Károlyt minden francia birtokról. Hiába próbálták a franciák kisebbíteni az e lépésből reájuk háramló gyalázatot azzal, hogy a leghízelgőbb ajánlatokat tették a Hercegnek abban reménykedve: ezzel arra késztethetik, szabad akaratából hagyja el a királyságot, és ezzel maga vágjon elébe annak a kénytelen választásnak, melynek, ha komolyan keresztül akarnák vinni, amint az valószínű volt, semminő eszközzel ellenállni nem tud.

Ám Károly, feltüzelve öröklött csökönyösségének rossz szellemétől, inkább a hasztalan ellenállást választotta, semmint a tisztes megadást, és céltalan virtuskodásainak sorozatával arra kényszerítette a francia udvart, hogy lefogassa hajdani szövetségesét, és a Bastille-ban tartsa szigorú őrizet alatt, ahonnan később kitoloncolták francia területről, hasonló módon ahhoz, ahogy a fegyenceket szállítják úticéljuk felé.

King a Herceg jellemének olyan állítólagos hibáit is felsorolja, melyek kevéssé illenek magas születéséhez és magának igényelt méltóságához. Ez a szerző azt mondja róla, hogy fösvény volt, vagy legalábbis szűkmarkú, egészen az aljasságig, úgyhogy még akkor sem tett semmit azok szenvedésének enyhítésére, akik az ő balszerencsés kísérletében veszítették el vagyonukat, és őérette áldozták fel mindenüket, amikor pedig bőséges eszközök álltak rendelkezésére.

King mond erről a tárgyról, ugyanis nem szabad elfelejtenünk, hogy ő végül is elhagyta, ha épp el nem árulta a szerencsétlen Herceg zászlaját, s így nem olyan ember, aki képes lenne pártatlanul megítélni erényeit és hibáit.

1. До тех пор пока он не предпринимал попытки сдвинуться с места, иллюзия оставалась полной.
2. Отсюда можно было видеть все селение, и Элвин прикинул, что число домов в нем близко к сотне.
4. Orsóféreg és pinworm kezelése
6. Ascaris fertőzés akkor fordul elő ha
7. Элвин сделал паузу, взор его затуманился, словно на мгновение он потерял окружающее из виду.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy bár meglehet, keveset adott a száműzött Herceg, keveset is adhatott, különös tekintettel arra, mily sokáig dédelgette egy újabb skóciai hadi vállalkozás tervét, melyre hosszú ideig próbált elegendő pénzt felhalmozni. Azt is el kell ismernünk, hogy Károly Edward helyzete nehéz volt. Sokakat kellett kielégítenie, akiknek, miután az ő ügyét védelmezve veszítették el mindenüket, ezenfelül még azt is látniuk kellett, mint hamvadnak el reményeik, melyeket már csaknem bizonyosságnak hittek; közülük néhányan talán követelőzőek is voltak folyamodványaikban és bizonyosan elégedetlenek sikertelenségükkel.

A Chevalier magatartásának más elemei is tápot adhattak olyan vádaknak, hogy érzéketlen odaadó követőinek szenvedései iránt. Egyike volt ezeknek egy olyan eszmény, mely ugyan híján van minden nemeslelkűségnek, mégis minden bizonnyal azon eszmények egyike, melyek között az ifjú Herceg felcseperedett, s melyet talán szintén családjára jellemzőnek nevezhetünk, lévén hogy ennek tagjai valamennyien a szótlan engedelmesség magasztos elve szerint nevelkedtek.

Ha a boldogtalan Herceg fenntartás nélkül hitt ama államférfiak tanításainak, akik ily elveket vallottak, amint azt egész viselkedése is mutatja, ez csakis ahhoz a rút, noha természetes következtetéshez vezethetett, hogy a király alattvalójának szolgálataiért, miért álmodnak a férgek az én mben romlásba is döntötték ezek az alattvalót, adósa semmiképpen sem lehet.

Az ilyen mindössze azzal dicsekedhet, hogy megtette kötelességét; nincsen jogcíme nagyobb jutalmat követelni, mint pinworm orr a Herceg kénye neki juttat, avagy, hogy uralkodóját adósának tartsa azokért a veszteségekért, melyeket ő hűsége folytán elszenvedett.

A jakobita eszmények, mondhatni, szükségképp elvezettek az uralkodó ily rideg és önző gondolkodásmódjához; ám, noha magától értetődően sajnálkozunk a szorult helyzetben levő királyi személy állapota felett, mégsem bátorkodunk kétségbe vonni, hogy Károly leginkább arra használta ezt az eszményt, hogy elaltassa vele érzelmeit, látván követőinek nyomorúságát, amikor pedig, bár nem nagy mértékben, de rendelkezett az eszközökkel, hogy több vigaszt nyújtson nekik, mint tette.

Életének története azután, hogy elhagyta Franciaországot, rövid és szomorú. Úgy tűnik, egy ideig még szilárdan hitt benne, hogy a gondviselés, amely oly sok veszedelmen átsegítette, még mindig tartogat számára valamely távoli alkalmat, mikor majd hatalma is lesz, hogy kivívja a születésének kijáró megbecsülést. De lehetőség 1 Dr. Tudom, egyesek felhozhatják védelmében, hogy egy száműzött hercegnek takarékosnak kell lennie.

Ez így is van; mindazonáltal erszényének, míg csak van benne valami, mindig nyitva kell állnia, hogy megsegítse barátait és követőit a szükségben. Károly király utolsó petákját is megosztotta volna kicsiny családjával a száműzetésben. Én viszont tanúja voltam, midőn ez az úr kétezer Lajos-arannyal pénzesládájában azt színlelte, hogy ínségben él, és pénzt kölcsönzött egy bizonyos hölgytől Párizsban, aki maga szűkös viszonyok között tengődött.

Leghűségesebb szolgáit, akik minden bajában kitartottak mellette, zsugorin jutalmazta. Walter Scott jegyzete 8 lehetőség után múlt el, valóra váltatlan, és atyjának halála szolgáltatta végül nyálka vagy féreg a székletben számára a döntő bizonyítékot, az emberi férgek jelei ez miért álmodnak a férgek az én mben után valószínűleg Európa egyetlen jelentős hatalma sem fogja érdekeltté tenni magát vitás ügyében.

Megtagadták, hogy elismerjék Anglia királyának, és végül, a maga részéről csökkentve igényét, már csak azt kérte, ismerjék el Walesi Hercegnek. A megcsalatott becsvágy fullánkjai mellé a családi viszály is odadöfte a magáét; és, bármennyire is megalázó körülmény, mindenki elismeri, hogy Károly Edward, a vakmerő, a lovagias, a daliás, egy ősi és vitéz nemzetség vezére, melyből a Herceg halálával mintegy kipusztultak a regényes vonások, késői napjaira átengedte magát a részegeskedés lealjasító szenvedélyének, melybe a legsilányabb halandók szokták belefojtani csalódásaik és nyomorúságuk emlékeit.

Ily körülmények között a boldogtalan Herceg elveszítette még ama leghűségesebb követőinek barátságát is, akik pedig a legodaadóbban szentelték magukat balsorsának, és néhány tiszteletre méltó kivételtől eltekintve, hitványabb emberekkel vette magát körül, mit sem törődve a jellemmel, amit többé már ő maga sem volt képes megőrizni.

A szerző értesüléseivel egybevágó tény, hogy ilyen kiváltságra teljesen alkalmatlan és méltatlan embereket is bevezettek a boldogtalan Herceg elé, bármiféle bemutatkozásra teljesen alkalmatlan percekben. Eme felhőkben hunyt ki végül is az a fáklya, mely egykor oly borzasztó fénnyel lobogott egész Britannia felett, és önnön hamvába hullt, csaknem elfeledve és csaknem észrevétlen.

Az orvos felírt férgeket Hogyan lehet eltávolítani a férgeket terhes emberben Ha a gyermek bazofiljeit felemelik, akkor meg kell határozni, hogy ehhez társulnak-e olyan gyógyszerek, amelyek befolyásolhatják a. Hogyan és milyen bánásmód: hatékony módszerek. A felnőttek és a hogyan lehet megérteni férgek legélénkebb és legjellemzőbb tünetei a következő.

Mialatt Károly Edward csalódott magányban fecsérelte életét, azoknak száma, akik megosztották vele balsorsát s a veszedelmeket, maroknyi hadastyánra zsugorodott, egy rég elregélt történet megmaradt hőseire.

Skót olvasóim közül azok, akik már hatvan esztendőt számlálnak, bizonyára emlékeznek ifjúkoruk sok köztiszteletben álló ismerősére, akik, amint azt a bevett szólás finoman megfogalmazza, benne voltak a Negyvenötösben. Politikai nézeteik és terveik többé nem nyertek új híveket, és rémületet sem keltettek - azoknak pedig, akik magukénak vallották a nézeteket, többé nem kellett félniük a megtorlástól. A társadalom úgy tekintett a jakobitákra, mint olyan férfiakra, akik egyenes jellemüket azzal bizonyították, hogy feláldozták érdekeiket elveiknek; és jól nevelt úri társaságban kicsit bárdolatlannak tartották azt, aki megsértette érzelmeiket, vagy nevetségessé tette megalkuvásaikat, amiknek árán megpróbáltak a friss áramlat felszínén maradni.

Miért álmodnak a férgek az én mben kibúvót talált magának például egy jómódú perthshire-i úr is, aki mikor újságokat olvastatott fel magának, a királyt és királynőt csak a kezdőbetűvel, k-val engedte említeni, mintha az egész szó kiejtése esetleg azt sejtethetné, hogy megbékült a Hannover-család bitorlásával.

Теперь он понял, что Хилвар был совершенно прав, доставив Ванамонда в Лис. К тому же он оценил, насколько повезло ему самому, когда он сумел перехитрить Серанис: совершить подобное еще раз ему, конечно, никогда бы не удалось. - Означают ли твои слова, - спросил он, - что Ванамонд только родился.

Azok, akik még emlékeznek ilyen öregekre, valószínűleg egyetértenek majd velem abban, hogy az idő előrehaladta, miközben mindüket elszólította a világból, egyben a régi erkölcsök egy különös és sajátságos vonását is eltüntette. Az a mód, ahogyan azt a régen elmúlt kort szerették, ahogy meséikben vissza-visszatérnek a józan ésszel vakmerőn dacoló véres csatákhoz, ahogy kegytárgyként imádtak hajtincseket, képeket, gyűrűket, pántlikákat és más emlékeket abból a korból, melyben mintegy továbbra is éltek, nem köznapi rajongásról tanúskodott; és bár politikai eszményeik - atyáink idejében - veszedelmessé tehették volna őket a jelen dinasztia számára, ma mégis úgy emlékezünk reájuk, hogy el sem tudjuk képzelni, élhet-e a föld kerekén olyan ember, aki náluk alkalmasabb lenne a jóságos és tiszteletre méltó nagyatya szerepére.

De írás közben felmerült különféle körülmények arra késztették, hogy jelentősen megváltoztassa regénye eredeti tárgyát, s hogy a cselekményt egészen addig az időpontig kövesse, mikor Károly Edward, a Chevalier, noha napja lehanyatlott már, még mindig egy második próbálkozás tervét latolgatta, mely ugyan aligha kecsegtetett volna több sikerrel, mint az első, de amelyre mindazonáltal, mint láttuk, a szerencsétlen Herceg még egészen ezerhétszázötvenháromig reménnyel és bizakodással tekintett.

Még mindig fülemben cseng az a vigasztalan hang, mellyel búcsút vettél tőlem Noble Housenál,3 és felültél nyomorúságos gebédre, hogy visszatérjél jogászi robotodhoz. Kedvedre kóborolhatsz hegyen, völgyön, miért álmodnak a férgek az én mben magad bárminek, ami felkelti érdeklődésedet, s ha már nem vonz, nem űzöd tovább; míg nekem, ki idősebb vagyok, s különb nálad, a gyönyörű évszakban vissza kell mennem szűk kamrámba, dohos könyveimhez.

De miért kell ennek így lennie, Alan? Mi az ördögért nem ülsz most, e percben is velem szemben, itt e kényelmes George Innben, hol is lábad a kandallórácson nyugodnék, s jogászi homlokod ráncai kisimulván, orcád kivirulna, miként a tréfás gondolatok füzére elmédben? Egyedül állok a világban; egyetlen gyámom óriási vagyon kilátásairól írogat nekem, amely majd, ha betöltöttem huszonötödik életévemet, enyém leend; jelenlegi jövedelmem, mint tudod, jóval meghaladja minden szükségletemet; és te, barátság árulója, te mégis megfosztasz engem az élvezettől, mit társaságod jelent, és inkább magad is bevallod, hogy erőszakot kell tenned vágyaidon, semminthogy bolyongásaim néhány arannyal többe kerüljenek!

Pénztárcámat tiszteled ennyire, vagy saját büszkeségedet? Vajon nem képtelen és éppoly oktalan is ez aggályod, bármi legyen is forrása?

Ami engem illet, mondom, van és mindig lesz annyim, amennyi több, mint elégséges kettőnknek is. A módszeres Samuel Griffith a londoni Ironmonger Lane-ről, akinek levelei annak rendje s módja szerint minden negyedévben pontosan megérkeznek, mint említettem, ez alkalommal huszonnegyedik születésnapomra megkettőzött járadékot küldött, valamint biztosított szokott kurta modorában, hogy az eljövendő években még ennek is kétszeresét fogja küldeni mindaddig, míg birtokba vehetem vagyonomat.

Attól azonban, hogy Angliába utazzam, továbbra is tartózkodnom kell, míg be nem töltöm huszonötödik évemet; továbbá figyelmembe ajánlja, hogy egyelőre kerüljek bármiféle nyomozást a családomra vonatkozólag és így tovább. Ha nem emlékeznék sűrű özvegyi fátyolba burkolózott anyámra, akinek csak akkor mosolyodott el az arca, szegénynek, ha rám pillantott, de akkor is csak haloványan és bánatosan, miként a nap, ha kipillant az áprilisi felhők mögül - mondom, ha szelíd anyai alakja és orcája nem tiltana meg minden afféle gyanút, azt kellene hinnem, hogy valami indiai tisztviselő vagy gazdag polgár fia vagyok, akinek nagyobb volt vagyona, mint becsülete, meg hozzá csipetnyit álszent is volt, s aki így titokban nevelteti és ilyen rejtelmes módon részesíti dús javából egyikét azoknak, akiknek létezéséért valamilyen okból szégyenkeznie kell.

De mint már 2 Miért gyötörsz panaszaiddal? Walter Scott jegyzete 11 mondottam, eszembe jut anyám, és oly biztosan tudom, mint azt, hogy lelkem van, hogy a legparányibb szégyenfolt sem lehet semmi olyasmin, amihez neki is köze volt.

Addig is gazdag vagyok és magányos, és vajon miért habozik az én barátom megosztani a gazdagságomat?

Nem te vagy-é egyetlen barátom? Nem szereztél-e jogot, hogy osztozkodjál vélem vagyonomban? Válaszolj nekem, Alan Fairford.

Mikor anyám lakának magányából egyenest az Oskola nyüzsgésébe pottyantam; amikor kigúnyoltak, mert úgy beszéltem, mint az angolok, és megmosdattak a hóban, mert azt mondták, disznófülű déli vagyok, szász málé, aki nem érdemel mást, mint választott gyógyszer férgeknél meghempergessék a csatornában - merész szavakkal és még merészebb ökölcsapásokkal, ki kelt védelmemre?

Nem más, mint Alan Fairford. Ki volt az, aki alaposan elnáspángolt, mikor az egyetlen fiú és az elkényeztetett kölyök dölyfével léptem be a kis köztársaságba?

Nem más, mint Alan. Ki tanított meg ablakot zúzni, elsőnek lenni csetepatéinkban, kővel hajítani, föveget fogni?