A férgek általános típusai. Fonálférgek – Wikipédia

Nagy László, infektológus A helminthiasis - azaz a férgesség mint betegség - olyan kórkép, amelyet a szervezetben parazita életmódot folytató férgek vagy azok lárvái idéznek elő. Cikkünkben a Magyarországon előforduló féregfertőzések tüneteiről, a talaj által terjesztett helmint módjáról és veszélyeiről olvashat. A féregfertőzés lehet teljesen tünetmentes, máskor a féreg parazita életmódja miatt táplálékot, vitaminokat von el a gazdaszervezettől, és hiánybetegséget okoz, avagy testanyagainak közvetlen toxikus, vagy allergizáló hatásának köszönhetően, kóros szervi tünetek jelentkeznek.

Egyes férgek lárvái bejuthatnak a szövetekbe, ahol idegentestként gyulladásos gócokat hozhatnak létre. A betegség lehet a kórokozó elpusztítására tett kísérletnek, például immunpatológiai reakciónak a következménye is.

6.3. Laposférgek

Hirdetés Az élősködőkről röviden Az élősködő olyan élőlény, amely egy másik szervezeten vagy szervezetben él, és a létfenntartásához szükséges anyagokat részben vagy egészben ettől a szervezettől vonja el. Bővebben a férgekről Jelen cikkünkben az egyes férgek sajátosságait, a fertőzés módját és menetét, továbbá a legjellegzetesebb tüneteket szeretnénk ismertetni.

A kutya leggyakoribb bélférgei Jellemzők[ szerkesztés ] A gyűrűsférgek az ősi laposférgekből alakultak ki a kambriumi robbanás idején.

Nem térünk ki különösebben a kórfelismerés és a kezelés lehetőségeire. Ezekről csupán csak annyit, hogy bizonyos tünetek láttán a diagnosztizáló orvosnak gondolnia kell többek közt a féregfertőzés lehetőségére is, és a különböző fertőzések leküzdésére hatékony gyógyszerek, anthelmintikumok állnak rendelkezésünkre.

Laposférgek A biológia alapjai tanító- és óvóképzős hallgatók számára Férgek törzsei - Biológia kidolgozott érettségi tétel Érettséoritel. Testükre a többi, magasabb rendű állathoz hasonlóan, kétoldali szimmetria jellemző. Ez azt jelenti, hogy a test csak egyetlen, a hossztengelyén átfektetett síkra szimmetrikus, vagyis a jobb és a bal oldali testfelük egymás tükörképei.

Enterobiasis Az ember leggyakoribb féregfertőzése a cérnagiliszta Enterobius vermicularis -fertőzés, az enterobiasis, amely az egész világon elterjedt. Elsősorban gyermekkorban, gyermekközösségekben gyakori.

A földi giliszta testfelépítése és életmódja

A fertőzöttség maximuma éves korban található. Az egyedüli fertőzőforrás a féreggel fertőzött ember.

Származásuk, elterjedésük[ szerkesztés ] A vedlő állatok Ecdysozoa főtörzsének három nagy kládja valamikor a neoproterozoikum végén — kambrium elején különült egy egymástól, és nem sokkal később a fonálférgek is különváltak testvércsoportjuktól, a húrférgektől Nematomorpha. A hosszú evolúciós idő alatt képviselőik rendkívül változatos élőhelyekhez alkalmazkodtak. A as évekre mintegy 20 fajukat írták le.

Az újabb fertőzés, a környezetben, a körmökön, a ruházaton, az ágyneműn, vagy a házi porban található peték lenyelésével veszi kezdetét. A szájon át bejutott petékből a lárva a gyomor- patkóbél területén kel ki, növekszik, majd a vastagbélbe vándorolva éri el teljes fejlettségét. A fehér színű féreg nősténye átlagosan 1 cm hosszú, a hím ennél kisebb.

A petékkel teli megtermékenyített nőstény az éjszaka folyamán a végbélnyílás környékére vándorol, ahol petéket rak. Csak a fertőzöttek egyharmadában jelentkeznek kifejezett klinikai tünetek.

A panaszok között a leggyakoribb az éjszakai végbéltáji viszketés. Tartós fertőzés esetén ez alvászavart idézhet elő, de előfordulhat nyugtalanság, ingerlékenység, fáradtság is, és az ezekből eredő koncentrálóképesség hiánya.

Az enterobiasis legjelentősebb és legveszélyesebb szövődménye a vakbél krónikus gyulladása.

A férgek a gáton keresztül a külső nemi szervekre, továbbá a hüvelybe is átvándorolhatnak, és petéik e területen is megtalálhatók. A fertőzés a leánygyermekeket vakaródzásra készteti, és a a férgek általános típusai hámsérülések talaján bekövetkezhet a hüvely a férgek általános típusai bakteriális, illetve gombás fertőződése.

Trichuriasis Ostorféreg Hazánkban a féregfertőzések közül talán a második leggyakoribb, a Trichuris trichuria okozta trichuriasis. A fertőzöttek valós számát nehéz megítélni, miután a klinikai kép a szervezet általános állapotán kívül az élősködő férgek számától függ.

Enterobiasis

Mérsékelt égövön gyakori a tünetszegény, vagy tünetmentes fertőzés. Hazánkban a trichuriasis a település-egészségügyi- és higiénés viszonyoktól függően különböző mértékben az ország egész területén előfordul. Miután ez a bélparazita a talaj útján terjed, ezért lényegesen nagyobb arányban található vidéken, mint a városi lakosság körében.

Az újabb emberi fertőzés, a már fertőzött egyén székletével ürülő peték lenyelésével veszi kezdetét. A lenyelt Trichuris peték lárvává, majd kifejlett féreggé alakulnak át, amelyek szájszervükkel megkapaszkodnak a vastagbél nyálkahártyájába.

Az okozott tünetek részben ezzel a mechanikus ártalommal magyarázhatók.

Trichuriasis

Középerős fertőzésben bizonytalan panaszok észlelhetők: étvágytalanság, hányinger, változó lokalizációjú hasi fájdalmak, melyekhez fogyás, illetve allergiás tünetek is társulhatnak.

Súlyos fertőzésben — mely elsősorban a trópusi területeken fordul elő — idült, véres hasmenés a jellemző, melyhez anémia társul. Bővebben Bővebben az ostorférgességről Ritka féregfertőzések Vannak olyan gyomor-bélcsatornán keresztül terjedő fertőző betegségek, amelyek csak igen mostoha higiénés körülmények között jelentkeznek.

Terjedése székletszóródással, a féregpetékkel szennyezett talajjal, tisztítatlan szennyvízzel öntözött, nyersen fogyasztott, mosatlan gyümölcs és zöldségfélék fogyasztásával történik. A terjedésben természeti tényezőkön kívül társadalmi tényezőknek hiányos közművesítés, primitív személyi higiéné is jelentős szerepük van.

Az Ascaris lumbricoides nevű féreg hímje cm, nősténye cm hosszú.

A macska leggyakoribb bélférgei

A fertőzőforrás a féregürítő ember. A pete szájon át bejut a béltraktusba, majd az emésztőnedvek hatására peteburok megnyílik, és az így szabaddá váló lárvák átfúródnak a bélfalon, majd a vénás keringéssel részben a nyirokereken át a tüdőbe jutnak. A lárvák a tüdő léghólyagjain keresztül a nagyobb légutakba vándorolnak, majd a felköhögött lárvákat lenyelve, a bélben ismét kialakulnak belőlük az ivarérett férgek.