Egy féreg kilóg a szamárból

Hát iszen az is szép mesterség. De én ehelyett egy olyan konfliktust tudok, amiből nem következik be semmi. Ennek a története pedig a következő: Moronyi István és Tóth István rimaszombati illetőségű lakosok barátok voltak, azaz inkább pajtások barátok ma már csak a klastromban vannak. Pedig ellentétes természetük volt, mégis csodálatosan vonzódtak egymáshoz.

Mikor láthatom?

Moronyi kevés szavú, hideg, flegmatikus ember, Tóth ellenben heves véralkatával, hetyke, virtuskodó allürjeivel mint házsártos »krakéler« szerepelt a Rima folyó melletti kisváros fiatalsága közt. Két párbaja volt már, s ez elég dísz egy ilyen kisvárosban, s mindkettő férjes asszony miatt, ami kétségkívül súlyosító körülmény.

Moronyi István nem volt valami nagy szoknyabolond, minélfogva mindjárt az első takaros szoknyába belebotlott. Ugyanis mihelyt megjött az ideje s ezt az időt a »Budapesti Közlöny« hozza, nem a Garabonciás diákmihelyt a VIII-ik díjosztályba jutott, átment Tornallyára és elhozta onnan feleségül a gyönyörű Szabó Erzsébetet, akit egy putnoki bálon látott meg harmadéve; nagy, fekete hajával, villogó diószín szemeivel, rózsaszínű tarlatán szoknyájában mindjárt megigézte.

Valami csodálatos melegség futott végig a Moronyi erein. Úgy meggótult, úgy megittasodott a látásától, hogy azt mondta neki a souper-csárdás után: — No, Erzsi kisasszony, ha az Isten is úgy akarja, mint én, és a miniszter is úgy akarja, mint az Isten, maga lesz az én feleségem, nem más. Elpirult a leány és feléje legyintett mérgesen a csuromig izzadt csipkés keszkenőjével.

Ez Moronyinak szólt, de a beszély-író sok jogai között bizonyosan ott van az is, hogy én fogadjam meg a hősöm helyett, ha nekem úgy tetszik — és ne beszéljek erről. Hát nem beszélek. Mink is? Hiszen millió ember házasodik meg a földgolyóbison évenkint. S annak mindnek van valami története, amit föl lehet ereszteni.

Ezek a történetek elő is kerülnek az ereklyei homályból ősszes részleteikkel nagy idők múlva s eljutnak egészen az unokákig is, akik kénytelenek meghallgatni, milyen körülmények és viszontagságok között vette el a nagypapa a nagymamát.

Rendesen a szekrényfiókok kikeresgélése idején jön szóba, ha a lim-lomok közül kivetődik egy elsárgult menyasszonyi fátyol darabja, vagy egyéb tárgy. Az unokák többnyire ásítanak e csodálatos részleteken, melyek a maguk idején oly melegek, bájosak és érzelmesek voltak a két főszereplőre nézve.

Mily ízléstelenség volna azonban e sablon házassági történetekkel untatni az egész nagyközönséget, mely szintén megházasodott vagy férjhez ment, majdnem hasonló módon.

A variációk a kifejlődésnél körülbelül csak ilyen formák: »Beszéljen a mamával! Igénytelen nézetem szerint elegendő egyszerűen konstatálni, hogy Moronyi István megkérte Szabó Erzsébetet, s a különben kevély Szabó László némi tűnődés után hozzáadta, ekképpen okoskodván leányai előtt: — Igaz, hogy Moronyi egyszerű hivatalnok, de kifogástalan ember. És végre is nem adhatom férjhez mindegyiteket Esterházy herceghez, mert házasulandó Esterházy herceg talán egy lehet, legfeljebb kettő.

Szabó kisasszony pedig hat van. Ez tehát Maróthy szerint is lehetetlen lévén, Moro nyihoz mégysz, egy féreg kilóg a szamárból. Így lőn, hogy Örzsike a »batyi« híres szépségű menyecskék sorába jutott. A jánosi kaputól le a lutheránus templomig, amiben benne van az egész város, ő volt a legkülönb; őt magasztalták az asszonyok és a férfiak, az ő piros arcát, ingerlő pici lábacskáit, sugár termetét, kellemetes csintalanságát; egyszóval divatban volt a kis Moronyiné, s ha a vasárnapi istenitiszteletre új ruhát vett föl, bezzeg volt dolga azon a héten Findura Máté uramnak, a »Három Rózsa« mellett lakozó női kecskének; sorra érkezének boltjába a város előkelő menyecskéi ruhát varratni.

Ugyanolyan csipke, azok a szalagok. Meg is csinálta a bátyó, de nem volt az őrajtuk olyan szép. Moronyit mindenki irigyelte, s valóban ő is büszke volt a csinos asszonyra, de úgy a maga módja szerint, nem játszotta a rajongó férjet, még a gombolyag tartásáig se vitte, ami tudvalevőleg első stádiuma a papucs-uralom elösmerésének. Olyan flegmatikus volt, mint egy angol.

Még a kimenőket is megtartotta legalább háromszor hetenként. Szentül megígérte Tóth barátjának, mielőtt megházasodott, hogy artlife parazita gyógyszerek a régiben marad.

Még az oltárhoz menet is azt súgta neki Tóth, aki vőfély volt, s veszedelmesen csinosnak tartotta a menyasszonyt: — Cserbe ne hagyj, Pista.

Olvasási mód:

S valóban, mindjárt a mézesnapok után azt találta Moronyi, hogy bizonnyal jó a méz is, de a daróci se rossz a »Három Rózsá«-nál. Hiszen haza is hozathatta volna, de mit ér az a Pista nélkül, meg a többi pajtás nélkül?

Hát minden másodnap összejöttek ismét »fejezni«. Azonban ne higgye valaki, mintha meggondolatlan vérontások elé vinném az olvasót, mert meg kell jegyeznem közbe, mit jelent a fejezés Batyiban. Igen ártatlan dolog az. A nemes fiatalság nekidől az ivásnak téli esténkint, iszik-iszik, hogy szinte csicsog már a teste a sok nedvtől, ha hozzá nyúlnak; akkor aztán a végén jön a pincér, összeszámítja az egész cechet és kiveti a fejekre.

Ez a fejezés. Nem igen halt meg ebbe még ember.

A fiatal asszonyka csak tűrte, tűrte egy darabig a polgári kimenőket minden másodnap, míg egy kicsit meg nem melegedett a kontya. Mihelyest azonban rájött, hogy merre vannak a csípői, legott fölrakta rájok a kezeit, hatalmaskodón. Miről jó ez a flangrozás? Az asszonyka roppant haragos arcot vágott és orrcimpái alig észrevehetően rezegni kezdtek. A rezgő orrcimpák esőt jelentenek.

• Helminthiasis helminthias inváziós gyógyszerek
• Zarathustra előljáró-beszéde.
• NIETZSCHE: IM-IGYEN SZÓLA ZARATHUSTRA
• Bélféreg ellen otthon

Pedig kár azoknak a szép ragyogó szemeknek átnedvesedni. Én még kiskorú voltam, nem tudtam, mi a világ, hát egy féreg kilóg a szamárból kötelező rám az akkori beleegyezés. Most nem egyezem bele, értette? Elég a barátságnak egy nap is a hétből, vagy különben egy féreg kilóg a szamárból az ablakot és kikiáltom az utcának, hogy maga a legkegyetlenebb, legrosszabb férj a világon. S ezzel félig duzzogva, félig mosolyogva az ablakhoz futott.

Akármilyen flegmatikus is volt Moronyi, erre mégis megijedt, átfogta az asszonyka derekát, hogy visszatartsa, s elkezdett vele alkudozni. Örzsike a fejét rázta. Mert lássa, kedves férjem-uram, maga az anyaszentegyház is megelégszik egy bőjti nappal, a péntekkel, miért kívánjon maga tőlem kettőt? Egy napot engedhetek, de… — Úgy? Nem, egy szót se többet. Egy napot adok, uracskám, és egy szemernyivel sem többet.

Még csak jobban rázta a gyönyörű fejét. Moronyi magához húzta és a melléhez szorítá erősen. Persze nem lehetett mozdítani sem.

Betűméret:

Erzsike dühbe jött. Ereszd el a fejemet!

• Férgekkel való köménykezelés
• Pol és munkatársai többek közt egy kiszáradt disznót és egy ausztrál juhászkutya 11 kölyökből álló almát is ellátják, valamint kiscsikók világrajövetelénél is segédkeznek.
• NE OKOSKODJ, PISTA! • (8. kötet) | Mikszáth összes műve | Kézikönyvtár
• Férgek peroxidja

Pedig csak az egyik kezével szorította, a másikkal szórakozottan kezdte kikapcsolgatni a mellénye csontgombját. Úgy kell, úgy kell! Mint a megszabadult madár, vidám csicsergéssel, csengő kacagással menekült a szobából ki a kertbe. Pista lihegve ugrott föl a díványról és utána kiáltotta: — Gyere vissza, Erzsike! A menyecske visszafordította a haragos arcát.

Fügét mutatott az ujjaival.

Cihanouszkaja: Annyi embert visznek el a rendőrök, hogy változtatni kell a fehérorosz tüntetések taktikáján A fehérorosz belügyi hatóságok szabadon engedik az összes tüntetőt, akit az elmúlt napok tömeges tüntetésein vettek őrizetbe — jelentette péntekre virradó éjjel Minszkből a TASZSZ orosz hírügynökség. A tut. Ezután barátok és hozzátartozók százai érkeztek az Okresztina utcai fogházhoz, hogy élelemmel, vízzel és takarókkal várják szabadon engedett szeretteiket. Az elengedett tüntetők egy része a Reuters hírügynökség szerint arról beszélt, hogy zsúfolt cellákban töltötték fogságukat és bántalmazásokra is panaszkodtak.

Szép kicsi kert volt a Moronyié, melyet egy nagynénjétől örökölt a házzal együtt, özvegy Perecz Istvánnétól. A nagynéni kincseket talált egyszer a kertben vasfazékban elásva, és mert a leletből a harmadrészt oda kellett adni a magas kincstárnak, emiatti fölháborító bánatában megőrült és a bolondok házában halt meg Budán, hanem a kertet jókarban hagyta hatalmas gyümölcsfákkal, lombos vadgesztenyefasorral a közepén.

És ami a legszebb volt, a szelíd Rima vize ott folydogált, locsogva, morogva a kert végiben.

C-17 Pilot Make A Big Mistake During Take Off - X-Plane 11

A Rima parti bokrai, füzesei voltak a kerítés. Az egyik szögletben egy kis vörös fedelű gloriette állt, mellette a kutyaház, a néhai Pereczné kedves, nagybundájú Nerójának a lakóhelye, amely a megboldogult asszonyságot mindenüvé követte, amíg élt, a templomot sem véve ki, sőt úgy megszokta, hogy most a halála után egyes-egyedül eljár Nero a reggeli misékre. Úgy kell az egyházfinak kikergetni a templomból. A gloriette-el szemben egy kékre festett faoszlopon egy zöld tollú, piros bóbitás papagáj ugrándozik, rőfnyi hosszú finom lánccal lévén az oszlophoz marasztalva s nagy rikácsolással fogadja az érkező Erzsikét.

Hallgass, te csúf állat, de udvariatlan vagy! A papagáj természetesen csak ezt az egy szót tudja. Aki rátanította, praktikus ember lehetett, mert ha csak egyetlenegy szóról van szó az egész emberi nyelvből, hát talán ez neki a legalkalmasabb: ezzel szólíthat meg legtöbb embert. Erzsike szeretett ingerkedni a papagájjal, amely azonfölül tudott még egyebet is, igen jól utánozta például a matrózok veszekedését. Egyszer-másszor mintha valami régi reminiszcencia csillanna meg koponyájának szűk lokalitásában, kakas-kukorékolást hallatott, némelykor ismét csirkék csipogását és a ludak gágogását mímelte.

Hogy hol tanulta mindezeket? Hát bizonyosan a hajón, melyen Braziliából hozták. A hajó nyilván baromfit szállított a tengeren, s az se lehetetlen, hogy a matrózok gyakorta veszekedtek.

Mért ne akadhatnának olyan matrózok? Erzsike szerette ezeket hallgatni.

NE OKOSKODJ, PISTA! • 1895 (8. kötet)

Ma azonban nem volt éppen semmi kedve az asszonykának a zöld madárral enyelegni, melyet otthonról hozott a staffirungjához tartozott a papagájodább ment morcosan, mérgesen a kanyargó utakon a kert legvégire, a szomorú fűzről letört egy suhogót, s azzal csapkodta idegesen járva-kelve a saját szoknyáját.

Nemsokára hallani lehetett, hogy a papagáj ismét szamaraz valakit. Moronyi jött a kis feleség után. Erzsike észrevette és más útra tért. Moronyi is észrevette és ő is irányt változtatott, hogy eleibe kerülhessen. Úgy kerülgette egy darabig, mint lovagját a kisiklott táncosné a csárdás hevében. S Pista keresztülgázolt most a virágpadokon egyenes irányban. A sok szegény violát és fuksziát letaposta irgalmatlanul. Hát mit akarsz voltaképpen?

Erzsike összecsukta a tenyerét egy ujjon kívül, ezt az ujjat mutatta messziről. Egy ujj, egy féreg kilóg a szamárból nap. Pista két ujjal felelt vissza. Két ujj, két nap! Oh, ti aranyos mézeshetek. Az ember kíváncsi, hogy mi lehet a méz alatt. Hát ezek a bohókás jelenetek vannak a méz alatt, Egy ujj, két ujj, ez a vita. Az első vita. És ez mindaddig tart, mígnem az egész kéz, mind az öt ujjával ott ragad valahol, vagy a feleségnél vagy a cimboráknál.

Azután jön az első »faché«. Édes, cukros egy bolondság ez a faché is. Egy háború a házasfelek közt, afféle golyókkal, aminőket szagos férgek elleni megelőzés emberben fújnak a egy féreg kilóg a szamárból. Pista fölhúzza az orrát, amiért az asszonyka nem hagyta magát utolérni, megfogni. Erzsike künn őgyeleg egy darabig, de mégis kíváncsi, hogy mit művel ezalatt a zsarnok odabent, hátha már el is vágta a nyakát borotvával.