Napraforgó paraziták
Nem kémiai védekezési lehetõségek a napraforgó kórokozóival szemben Oldalszám: 48 Magyarország a napraforgó termésátlagok és a mag olajtartalma tekintetében világviszonylatban az elsõk között szerepel. A növény eredményes termesztésének napraforgó paraziták kulcsa a kórtani problémák megoldása.
A patogén szervezetek közül elsõsorban a mikroszkópikus gombák fertõzésével kell számolni. Az napraforgó paraziták való védekezésben a kémiai kezelések — csávázás, állománypermetezés, deszikkálás — mellett, a napraforgó bonyolult és komplex növénykórtani problémái miatt kiemelkedõ szerep jut a helyes terület- és fajtaválasztásnak, az agrotechnikai elemek és a biológai védekezési lehetõségek — Trichoderma sp.
Napraforgó paraziták az olajos magvú növények közül a napraforgót termesztik legnagyobb területen. Vetésterülete elérte, sõt egyes években meghaladta az ha-t, így a búza és a kukorica után a harmadik helyen áll.
Napraforgó alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthi / A. helianthificiens)
A kórokozók elleni védekezés meghatározó jelentõségû a sikeres napraforgó termesztés szempontjából. Subhumans paraziták dalszövegek nélkülözhetetlen eleme a kémiai védekezés, mely csávázás és általában kétszeri állománykezelés formájában valósul meg. A kémiai kezelésekhez tartozik a deszikkálás, amely fertõzött állományokban a kórokozók által okozott veszteségek csökkentését is szolgálja.
A kemikáliák használata önmagában nem biztosít kielégítõ megoldást. Az agrotechnikai, genetikai és biológiai védekezés elemeinek, lehetõségeinek ismerete és alkalmazása napraforgó paraziták eredményes napraforgó termesztés alapvetõ feltétele.
A napraforgó termesztésében a vírusos és baktériumos fertõzések nem játszanak jelentõs szerepet. A gombák által okozott betegségek évjárattól függõen eltérõ mértékû, de szinte minden évben nagy termésveszteséget okoznak.
A rozsda Puccinia helianthia lisztharmat Erysiphe cichoracearum és a szeptóriás levélfoltosság Septoria helianthi a napraforgó kevésbé jelentõs betegségei közé tartoznak. Ellenük a vetésforgó helyes kialakításával, a növénymaradványok leszántásával és rezisztens hibridek termesztésével eredményesen védekezhetünk. A napraforgó fontosabb betegségei a következõk: Peronoszpóra Plasmopara halstedii Az elsõdlegesen fertõzött növények gyakran már szikleveles korban elpusztulnak.
A növények törpülnek, a szár ízközei lerövidülnek, ezért a levelek sûrûn állnak.
A napraforgó régóta ismert betegsége. A klímaváltozás következtében hazánkban is súlyosabb fertőzések fordulnak elő.
A levél színén nagy, sárgás-zöld foltok vannak, melyek fonákán sûrû fehér penészbevonat képzõdik. A tányér felfelé áll, nem hoz termést.
A növények fiatalon elpusztulnak. A másodlagos fertõzések következtében a leveleken sárgás foltok képzõdnek, a fonáki részen penészgyeppel. A kórokozó az erek mentén szétterjedhet a növényben 1.
Ismerjen fel bika galandféreg Kártételük jelentős. A napraforgó védelme a tányérbetegségek ellen A napraforgó védelme a tányérbetegségek ellen A növénytermesztő számára nemcsak bizakodást jelent, hanem esztétikai élményt is az egész vegetációban egészséges, szépen fejlődő növények látványa.
Ilyenkor a megbetegedett rész felett az elsõdleges fertõzéshez hasonló tünetek alakulnak ki. A gomba fennmaradását a fertõzött növényi részekben képzõdõ vastag falú ivaros spórák, az oospórák biztosítják, melyek a talajban évekig megõrzik fertõzõképességüket.
Az áttelelés történhet micéliumokkal is, melyek a kaszat héja alatt maradnak fenn. A spórák csírázásához és a fertõzés kialakulásához 15—20°C hõmérséklet és a talajban cseppfolyós víz jelenléte szükséges. Fehérpenészes szár- és tányérrothadás Sclerotinia sclerotiorum Napraforgó paraziták betegség jelenleg hazánkban a napraforgó termesztés legjelentõsebb növénykórtani problémáját okozza. A fertõzött kaszatból, vagy a talajból induló fertõzés eredményeképpen a kapelán paraziták elpusztul.
A bimbók megjelenésekor a száralapon világosbarna foltok alakulnak ki, melyeken a környezõ talajra is kiterjedõ fehér penészbevonat jelenik meg. A száron szintén világosbarna, ovális, koncentrikus mintázottságú foltok láthatók.
A növény lankad, hervad, kidõl. A szár szövetei tönkremennek. A bélszövet helyén fehér micéliumszövedék, majd benne nagyméretû szkleróciumok képzõdnek.
A tányér fonáki részén nagy, vizenyõs foltokon pusztul a növény szövete, csak a rostok maradnak vissza. Közöttük számos szabálytalan alakú, nagyméretû szkleróciummal. A tányér színén a gomba a kaszatok között fejleszti micéliumát, mely szkleróciummá tömörülve a kaszatok által meghatározott formájú, szabályos rácsot alkot.
A tányér szétesik, a teljes termés veszendõbe mehet.
A gomba szkleróciumokkal a talajban, vagy a kaszatok közé kerülve, valamint micéliummal a kaszat héja alatt telel. A szkleróciumok több évig megõrzik életképességüket. A gombának több száz gazdanövénye van szója, bab, mustár, repce, napraforgó paraziták stb. A fertõzéshez a 20°C körüli hõmérséklet, a csapadékos idõjárás, a sûrû állomány, a vontatott kelés és a túlzott nitrogén mûtrágyázás kedvezõ. Szürkepenészes rothadás Botryris cinerea A növény minden föld feletti része megbetegedhet.
A fertõzött részeken világosbarna vizenyõs, rothadó foltok képzõdnek. Ezeken jelenik meg a dús, szürke penészbevonat, melyen hatalmas tömegben képzõdnek az egysejtû konídiumok. A fertõzött tányér leszakad a szárról. A gomba apró szkleróciumai a kaszatok között vagy a talajban évekig életképesek maradnak.
A napraforgó fontosabb kórokozói és kártevői
A kórokozó a kaszat héja alatt micélium formájában szintén áttelelhet, ami csíranövény pusztulást okozhat. A betegség járványos fellépését a csapadékos, enyhe idõjárás, a sûrû, gyomos növényállomány, a növény sérülései segítik.
Alternáriás levél- és szárfoltosság Alternaria helianthi, A. A szár belsejében az elõbbi gomba szürkés-zöld, míg utóbbi lilás elszínezõdést okoz. A fertõzés kiterjed a tányér fonáki részére és a kaszatokra is. A gomba a kaszatokban, illetve a fertõzött növénymaradványokban telel. A betegség az idõsebb növényeken, meleg, párás nyári idõben jelenik meg.
Hamuszürke szártõkorhadás Macrophomina phaseolina A beteg növények a virágzást követõ idõszakban lankadnak, majd elhervadnak.
Tartalomjegyzék
A szár alsó része szürke, a bõrszövet leválik. A szár belsejében nagy tömegben képzõdnek a gomba mákszem méretû mikroszkleróciumai.
A kórokozó polifág. Áttelelése elsõsorban fertõzött növényi maradványokban történik. Fertõzött vetõmaggal is terjed. A meleg, aszályos nyár kedvezõ a fertõzéshez. A gomba sokgazdás, fertõzi többek között a kukoricát, szóját, babot, ezért a napraforgó paraziták megtervezése különös körültekintést igényel.
A napraforgó diaportés betegsége Diaporthe helianthi A sötétbarna, a férgek eltávolításának módjai felnőtteknél alakú foltok a szár és a levélnyél találkozásánál, a szár alsó részétõl kiindulva alakulnak ki.
Növekedve körülölelik a szárat. A szár bélszövete sárgás színû, üreges. A korán fertõzõdött növények elpusztulnak. A vegetációs idõszak második felében kialakuló fertõzések jelentõs termésveszteséget nem okoznak.
A napraforgó védelme a tányérbetegségek ellen
A levélen napraforgó paraziták az erek által határolt nagy, barna foltok képzõdnek. A tányérokon kialakuló férgek és hogyan lehet kilábalni szabálytalanok, barnák.
A gomba a fertõzött szárrészeken ivaros termõtestével, peritéciumával telel át. A betegség kialakulásához a csapadékos, mérsékelten meleg idõjárás kedvezõ.
Fekete szárfoltosság — Phoma macdonaldii A betegség az utóbbi években terjedt el nagyobb mértékben. A szár alsó harmadában, a szár és a levélnyél találkozásánál napraforgó paraziták elliptikus foltok látszanak. A folt alatt a szár belsõ szövetei barnulnak, feketednek. A gomba a szárfoltokon képzõdõ piknídiumaival telel át.
A fertõzéshez meleg, csapadékos idõjárás szükséges. Napraforgó szádor Orobanche cernuabókoló szádor O. Egy növényen akár 30—40 parazita is fejlõdhet. A napraforgó sínylõdik, az egészségesnél alacsonyabb, alig hoz termést. A napraforgó paraziták fajok az Alföld egyes vidékein jelentõs károkat okoznak. Rezisztens fajták állnak a termelõk rendelkezésére, de az újonnan megjelenõ rasszok a rezisztenciát áttörhetik.
A biológiai védekezés lehetséges módja a szádor aknázólégy, vagy a tölgy kéreg férgek napraforgó paraziták fusarium fajok kijuttatása.
A napraforgó kórokozóival szembeni védekezés a kémiai kezeléseket kiegészítõ feladatai a terület kiválasztásával kezdõdnek. Kerüljük a mély fekvésû, belvizes talajokat. Az elõvetemény olyan növény legyen, mely nem gazdája a napraforgó kórokozóinak. Ilyenek például a kalászos gabonák, a kukorica, a borsó. A vetésszerkezet kialakítását úgy végezzük, hogy a polifág gombák gazdanövényei ne kerüljenek idõben közel egymáshoz.
A talajban fertõzõképességüket hosszú évekig megõrzõ kórokozók támadásának elkerülése szükségessé teszi az 5—6 éves vetésforgó betartását. Az agrotechnikai védekezés fontos eleme a fertõzött növénymaradványok mély aláforgatása, a megfelelõ tõszám és a gyommentes állomány kialakítása.
A fajta kiválasztásánál az agronómiai szempontokon napraforgó paraziták figyelembe kell venni a kórokozókkal szembeni ellenállóságot is. Ehhez nyújt biológiai hátteret az a több, mint száz hazai és et meghaladó számú EU-ban minõsített hibrid, mely nem csak termõképességével, hanem a kórokozókkal szembeni rezisztenciájával, vagy toleranciájával is hozzájárul a magas hozamok eléréséhez.
A talajvizsgálatra és a szaktanácsadásra alapozott tápanyag- utánpótlás csökkenti a kórokozókkal szembeni fogékonyságot. A túlzott N-adagok fokozzák a betegségek kialakulásának valószínûségét. Fertõzött állományokban a korai betakarítással csökkenthetõ a veszteség. Világszerte, így hazánkban is hosszú idõ óta folynak olyan kutatások, melyek a biológiai védekezés lehetõségeit hivatottak megteremteni. Ennek eredményeképpen ma már két olyan készítményt is napraforgó paraziták, melyek a talajéletre és a növény fejlõdésére gyakorolt kedvezõ hatásuk napraforgó paraziták kiváló védelmet nyújtanak egyes kórokozókkal szemben 2.
AgrárUnió - Szádor, az agresszív élősködő – A védekezés lehetőségei a napraforgó-termesztésben
Vetés elõtt a talajra permetezve és bedolgozva a talajban élõ patogén gombák micéliumát és kitartóképleteit parazitálják 3. Különös jelentõségük, hogy nem csak az aktuálisan betegséget okozó gombákat pusztítják, hanem a talajban elfekvõ szkleróciumokat is.
Ezzel a talaj fertõzõanyag-tartalmát, a késõbb potenciálisan kialakuló megbetegedések veszélyét is csökkentik.
